5. hét - Introvertáltság

Kép forrása

Introvertált, zárkózott, beforduló, arrogáns, magának való, antiszociális??? Vajon ezek szinonimák? Nekem meggyőződésem, hogy nem. Az introvertált emberek ugyanúgy teljesen normálisak, mint extrovertált társaik. Az Idegen szavak és kifejezések szótára (Bakos) alapján íme egy definíció: Nehezen barátkozó, befelé forduló típusú, külső világtól elforduló. Ez elég negatív színben tünteti fel az introvertáltakat. Mai világunkban azok tudnak jobban érvényesülni, akik társaságban könnyen megtalálják a helyüket, nagy hangjuk van és sok barátjuk. Ezek az extrovertált emberek. Kétség kívül sok előnyös tulajdonsággal bírnak ők, könnyen teremtenek kapcsolatot, kiterjedt a szociális hálójuk, nem félnek megnyilatkozni, a társaságnak szeretnek vezető szerepet betölteni. Nem célom, hogy pálcát törjek, melyik a jobb, értékesebb ember, mert mindkettő egyformán értékes. Azonban az általános szemlélet azt sugallja, hogy az introvertált kisebb értékű, és ez az, amivel nem értek egyet.

Kép forrása

 Az introvertált embereknek ugyanis rendszerint mély lelki világuk van, jól meg tudják hallgatni a többi embert és a csendjükben sokszor rendkívül kreatívak. A mai vállalati és oktatási gyakorlat elfogadott része a teammunka, hódít az open office és az ilyen környezetben az introvertált emberek kevésbé tudnak érvényesülni. Nekik arra lenne inkább szükségük, hogy felvessék nekik a kérdést, majd egy csendes irodában adjanak nekik egy órát ezen gondolkozni. Sokszor tőlük jönnek a legjobb ötletek. Tipikus jelenet, amikor egy munkatárs, aki ritkán szólal meg, egyszer csak felteszi a kezét és előrukkol egy szuper megoldási javaslattal. 

Kép forrása

 Az introvertált emberek számára fárasztó a társaság, utána szükségük van egyedüllétre, ami nem jelenti azt, hogy nem szeretik az embereket. Számukra az egyedül töltött idő nem magány, hanem minőségi idő önmagával. Nekik nincsen sok barátjuk, de amennyire szükségük van, annyi igen, és ezek mély, tartós barátságok, olyanok, akikre mindig számíthatnak később is.

Kép forrása

Ha az írás alapján magára ismert valaki, hogy: Te jó ég, én is introvertált vagyok! mi akkor a teendő? Hátradőlni, nagy levegőt venni és küldeni egy mosolyt. Ugyanis nincsen semmi baj, minden teljesen rendben van. Amit tehetek az az, hogy elfogadom az introvertáltságomat és meglátom benne az értékeket és ezek mellett kiállok. Ha vezető vagyok, akkor figyelhetek a csapatomra ilyen szempontból is, hogy nem mindenkinek egyformán passzol a megszokott munkastílus. Az introvertáltság érték ugyanúgy, mint az extrovertáltság is érték. Ezért fontos, hogy a kettőt egyenrangúként kezeljük és ne essünk abba a hibába, hogy egyből lekezeljük az introvertáltakat. Ha pedig valaki extrovertáltként ismert magára? Az is teljesen rendben van. Ezen a héten külön kérdésekkel készültem.

Milyen ötleteim vannak a következő napokra az introvertált olvasóknak?

1.Érdemes kipróbálni, hogy tudatosan töltök magammal időt, amikor előtte sokat voltam társaságban. Hogy éreztem magam?

2.Ha jót tesz nekem az egyedül töltött idő, hogyan tudnám ezt az életembe beépíteni?

3. Megváltozik valami az életemben, ha beismerem, hogy introvertált vagyok?

Az extrovertáltak pedig ezekkel a kérdésekkel foglalkozhatnak:

1.Van-e introvertált ember a környezetemben?

2. Ha igen (statisztikailag van elvileg), akkor hogyan viselkedek vele, mit gondolok róla?

3. Elégedett vagyok a hozzáállásommal vagy szeretnék-e ezen változtatni?